IRODALOM TÉTELEK
|
Szophoklész thébai mondakört feldolgozó tragédiái I.e. 468-ban lépett fel először drámai versenyeken, s mindjárt pályája első éveiben tökéletesítette a tragédia Aiszkhülosz által kialakított formáit: a kar tagjainak számát 12-ről 15-re emelte, darabjaiban 3 színészt léptetett fel. Ezáltal a színpadi cselekmény mozgalmasabbá válhatott, és a cselekmény, a drámai mozgás került előtérbe. Szophoklész nem folytatta a tartalmilag összefüggő trilógia aiszkhüloszi hagyományát sem: az ellentétek nem nemzedékeken át mélyülnek, míg végül megoldáshoz jutnak, hanem egyetlen drámai pillanatba sűrítve csapnak össze. Szophoklésznek 7 drámája maradt fenn teljes egészében. Ebből három az ún. thébai mondakörből meríti a tárgyát: Laiosz, Labdakosz fia, Thébai királya feleségével, Iokasztéval hosszú ideig önmegtartóztató módon élt, mert az a borzalmas jóslat nehezedett a királyi párra, hogy Laiosz születendo fia meg fogja ölni apját és anyját veszi el feleségül. Egyszer (bormámorban) mégis gyereket nemzett, fia bokáját átszúrta (Oidipusz - dagadt lábú) és kitette a Kithairón hegyére. De a megbízott szolga megsajnálta és elvitte Korinthoszba, Polübosz királyhoz, aki saját fiaként felnevelte. Fiatalkorában egy lakomán valaki "cserélt gyermeknek), fattyúnak nevezte. Elment Delphoiba és ua.-t a jóslatot kapta, mint apja. Ezért nem tért vissza Korinthoszba, mert Polüboszt és feleségét hitte szüleinek. Thébai felé idegenekkel veszekedésbe keveredett és megölte igazi apját. Thébait ekkor a Szphinx tartotta rettegésben - találós kérdés (4,2,3 láb) - Oidipusz megoldja - Szphinx öngyilkos - Oidipusz elnyeri az özvegy (anyjának) kezét - teljesül a jóslat. Négy gyereke született (Polüneikész, Eteoklész - fiúk, Antigoné, Iszméné - lányok). Dögvész tör ki, a jóslat szerint addig tart, míg Laiosz gyilkosa nem bunhodik - nyomozás - Oidipusz rájön mindenre - megvakítja magát, Iokaszté öngyilkos lesz. – Ez a témája az Oidipusz királynak. Oidipusz Kolónoszban éli le maradék életét. – Oidipusz Kolónoszban A fiúk felváltva uralkodnak - Eteoklész számuzi testvérét - veszekedés - Polüneikész argoszi sereggel tér vissza - a két testvér megöli egymást (thébai gyozelem). A trón Iokaszté testvérére Kreónra száll. Itt kezdődik az Antigoné. A három darab megírását nagy időbeli távolság választja el. A legrégibb az Antigoné, mely a 440-es évek végéről való. Az Oidipusz királyt a peloponnészoszi háború első időszakában írta. A trilógia harmadik része pedig már csak az író halála után került bemutatásra (ie. 406 után). Oidipusz király Prologosz: Oidipusz, Thébai uralkodója azt a jóslatot kapja, hogy a várost mindaddig sújtja a döghalál, míg az előző király, Laiosz halála megtorlatlan marad. Oidipusz nem tudja, hogy önmagát keresi. Parodosz: A kar tagjai, a thébai öregek segítséget kérnek Oidipusztól, és imával fordulnak az istenekhez. 1. epeisz. O. kihirdeti parancsát a gyilkos kézrekerítésére, megátkozza a tettest. Teirésziaszt hívtja, de az még hallgat. Ekkor O. meggyanúsítja, hogy cinkos volt a gyilkosságban. A vak jós ekkor feltárja az igazságot. O. még mindig azt hiszi, Kreón bérelte fel a jóst. 1. sztasz. Apolló korábbi jóslata a téma – a kar nem tudja értelmezni. 2. epeisz. O. találkozik Iokasztéval és Kreónnal. (Késleltető jelenetek.) Feltárják előtte a király halálának körülményeit, de meg is nyugtatják. 2. sztasz. A kar Zeuszhoz könyörög, hogy az isteni rend álljon helyre. 3. epeisz. O. hírt kap – meghalt a korinthoszi király, Polübosz, akit apjának ismert eddig. Most szembesül a ténnyel, hogy a király csak a nevelőapja volt. 3. sztasz. A kar abban bízik, hogy O. talán egy nimfa és egy isten gyermeke volt. 4. epeisz. A pásztor és Laiosz egy régi szolgája felidézi a múltat O. előtt: a csecsemőt hogyan mentette meg a haláltól – O. előtt minden feltárul. 4. sztasz. O. sorsa azt példázza, hogy a látszat csal, és a boldognak hitt ember mivé lehet. Exodosz: Iokaszté öngyilkossága, O. megvakítja önmagát, mert nem tud azok szemébe nézni, akik ellen bűnt követett el. Kreón gondjaira bízza a lányait, ő maga pedig száműzetésbe indul. Szophoklész sajátosan szerkeszti a bonyodalmat: 1. Az előzményeket nem az expozícióba sűríti, hanem a darab folyamán részletekben bontja ki: prologosz: ki okozta a dögvészt, ki a gyilkos? A dögvész okai: Laiosz halála még büntetlen. 1. epeiszodion Teirésziasz – Oidipusz A szfinx története 2. epeiszodion Kreón – Oidipus – Iokaszté Oidipusz korábban meggyilkolt egy öregembert. 3. epeiszodion Iokaszté – Hírnök – Oidipusz Hogy került Oidipusz Korinthoszba? A jóslat. 4. epeiszodion Szolga – Oidipusz Oidipusz kiléte. Mindez sajátos időszerkezetet ad: ellentétes irányban haladunk az időben. 2. Oidipuszt kétszer is meg akarják nyugtatni, de mindkétszer az ellenkező hatást érik el, és újabb lökést adnak a katasztrófa bekövetkeztéhez. Ez nyomatékosítja a műnek azt a gondolatát, hogy O. maga is mindig jót akart, s az ellenkezője lett belőle – ez a két jelenet tehát a harmadikat készíti elő. Műfaja: sorstragédia, végzetdráma? ezekben a sors külső erőként engedelmességre készteti az embert, sorsa előre meghatározott (ezt valóban így hitték a görögök) más szempontból viszont: a drámában nem erre esik a hangsúly: O-t nem csupán a végzet késztette cselekvésre, a hangsúly a tévhit és a valóság ellentétén van, nem a szabad elhatározás lehetetlenségén. A darab feszültségét a látszat és a valóság kettőssége, a rejtett valóság nyilvánvalóvá válásának, a tévhitek lelepleződésének folyamata adja. Oidipusz alakja: ? O. olyan hős, aki szembe mer nézni a valóval, még ha szörnyű is, ha belevakul is. Mindezt nem öncélból, hanem a város iránti felelősségből teszi. ? Iolaszté rimánkodását fájdalmas öntudattal utasítja vissza: „Nekem látni s tudni kell.” ? O. nem tud élni az adott szituációban, és önámításra, megalkuvásra is képtelen. ? A városért fogott bele a nyomozásba, s ezt saját katasztrófáját látva sem hagyta abba. ? Olyan tettekért vállalta a felelősséget, amelyeket nem bűnös szándékkal, hanem jóhiszeműen követett el, tehát legfeljebb az erkölcsi világrend nézőpontjából minősültek bűntetteknek. ? Az igazság kiderítése azonban kötelessége volt: saját sorsától függetlenül elérte, amit akart, megszűnt a várost sújtó büntetés, s egyéni sorsától függetlenül helyreállt az erkölcsi világrend. Antigoné Prologosz: A. és Iszméné párbeszéde. Parodosz: A kar a győzelemről énekel. 1. epeisz.: Kreón uralkodói beszéde: hatalom, becsvágy, uralkodói gőg; parancsát valaki megszegte 1. sztasz.: Himnusz az emberről 2. epeisz.: a két főszereplő szembekerül: A.: megingathatatlan, férfiasan kemény K.: csak megcsorbított tekintélye érdekli 2. szatsz.: A kar arról énekel, hogy az ősök bűnéért az utódok is fizetnek. 3. epeisz.: Késleltető mozzanat: Haimón – Kreón. 3. sztasz.: A szerelem hatalma: vajon miért védi Haimón Antigonét? 4. epeisz.: Kommosz: Antigoné gyászdala. 4. sztasz.: A kar most már az igazságtalanul szenvedő hősökről énekel. 5. epeisz.: Kreón – Teirésziasz Előbb nem hisz a jósnak, majd összeomlik – Kreón megpróbálja megfordítani a helyzetet. 5. sztasz.: Dal Dionuszoszhoz. Exodosz A hírnök beszámol a tragédiákról Kreón kommosza. Exodikon: A kar a bölcs belátásról énekel. A mű központi kérdése: nem az, hogy el kell-e temetni a halottat, hanem az, hogy ki milyen magatartást tanúsít ebben a kérdésben – azaz: ki mit tart olyan értéknek, amihez feltétlenül igazodnia kell. Antigoné: ? a lelkiismeret szavát követi: általános emberi és isteni törvényeket ? Kreón parancsa számára elfogadhatatlan, ezért az általa képviselt erkölcsi igazság érdekében mindent megtesz ? tudatosan vállalja a „vétségért” a megtorlást ? magányos marad, mert bár mindenki rokonszenvezik elveivel, mégsem meri senki követni ? példája arra tanít, hogy embertelenséget még parancsra sem szabad elkövetni Kreón: ? félelmetes ellenséggé a hatalom korlátlan birtoklása teszi ? sértett hiúsága, gátlástalansága önzővé és elvakulttá teszi ? a város érdekeiért hozta a zsarnoki törvényt – de az később már fel sem merül gondolataiban, csak saját tekintélyének őrzése érdekli ? bukása az emberé és a királyé is Oidipusz Kolónoszban O. halálát csak Szophoklész dolgozta fel. A téma: hogyan megy át hosszú élet után az örökkévalóságba az a rendkívüli egyéniség, aki az istenek kiválasztottja volt a szenvedésben; akinek sorsa rémületet vált ki abból, akihez közeledik akinek porai mégis áldást hoznak arra a földre, ahol befogadják halálában Itt most a bűn és az ártatlanság; az átok és áldás kettőssége áll a kp.-ban. A cselekmény arról szól, kik hogyan akarják eltávolítani O.-t útjának azon céljától, amit már a prologoszban megtalált. Az író szimmetrikusan, jól átgondoltan szerkeszti ezeket a jelenteket: személyek abból a világból, ahová került a kolónoszi idegen az attikai vének kara Thészeusz személyek abból a világból, amit otthagyott Iszméné Kreón Polüneikész Prologosz O. megtudja, hol jár: a kolónoszi idegen óva inti, hogy belépjen az Eumeniszek kertjébe, ám O. már tudja, itt fognak véget érni szenvedései Parodosz: az attikai vének kara keresi a szentségtörő betolakodót – de a vak koldust meglátva a hangjuk megváltozik. 1. epeisz. Iszméné – Oidipusz: a lánya híreket hozott (fiai háborúskodnak; Thébai népe ismét tőle várja, mint annak idején a Szfinxtől, mentse meg a város népét Kreón – Oidipusz: szeretné Thébaiba vinni – a jóslat értelmében hol O. porai nyugszanak, áldást hoznak arra a népre. O. rádöbben, hogy nem őrá magára gondolnak, a „jóslat ereje” kell csak nekik. Elmennydörgi átkát mindkét fiára Kreón mindhárom műben szerepel, demindig más költői elgondolást testesít meg: az Oidipuszban: kifogástalan, feddhetetlen, de középszerű, közömbös iránta a néző; itt: elképesztően aljas: nem jóindulatból cselekszik, csak érdekei diktálják, hogy O.-t visszavigye Thébaiba – de haza nem vinné, csak a város közelében tartaná haláláig. Lányait zsarolásként elhurcoltatja, O.-t is erőszakkal elvitetné. Thészeusz előtt képmutatóan viselkedik: eljátssza, hogy mennyire szánja O.-t. Kreón kisszerűsége az önmagát megismerő O. tragikus nagyságát erősíti. 1. sztasz. A kar figyelmezteti O.-t, hogy mutasson be engesztelő áldozatot az Eumeniszeknek. Kommosz: O. és a kar kérdés-felelt formában felidézik a régi kettős bűnt, amikért O. vállalja a felelősséget. 2. epeisz. Találkozás Thészeusszal – O. menedéket kér, amit T. nem tagad meg tőle, együtt érez vele. Thészeusz alakja Kreón ellentét párja is lehetne: az író benne látja a közösségért is felelős, egyben emberséges vezetőt, amilyennek szerinte lennie kell egy uralkodónak. O. nem „ingyen” kívánja befogadását: halála és sírja ajándék lehet a befogadóknak. Ez ekkor még nem tudja Thészeusz: önzetlenül hallgatja O. kérését. 2. sztasz. A kar az emberséges magatartásról énekel – ezzel egyben az athéni társadalmat, illetve Kolónoszt is dicséri. 3. epeisz.: Polüneikész – Oidipusz: Az író Polüneikészt bűnbánó fiúnak ábrázolja, aki nem is tagadja, hogy későn jutott eszébe az apja, s most szeretné ezt jóvá tenni. Saját balsorsa döbbentette rá minderre. Azt is tudja, addig semmit nem érhet el – még az argosziak segítségével sem -, amíg rajta van az apai átok. A segítsége kell neki, hogy visszaszerezze a thébai trónt. O. elutasítja a kérést, Polüneikész pedig – a figyelmeztetés ellenére – végzetébe rohan majd. Exodosz: A hírnök elmondja, hogy O. már nem él. Tiszta ruhát öltött, áldozatot mutatott be, nem maradt más mellette, mint Thészeusz. LETÖLTÉS
|
| |||||||